Eszik? Nem eszik? Miért nem eszik?

Leírok Nektek egy-két tapasztalatot, hátha más picurka is gondolkozik ilyen kicsavartan. Mindig matekozok, hogy mikor, mit, miért és hogyan szeretne a még nem beszélő kis csöppségünk, amíg nem ad ki hangot a “bababaa” és a “nnneeee” szókezdeményezésen kívűl, kész rejtély mit is szeretne. Tehát ismét nagyító alatt Lotti. 🙂
Elég nagy-kislánynak gondoltam, hogy megpróbálkozzunk a darabossal, így az ebédjét egyik nap csak puhára főztem és villával széttörtem. Szokásos tálka és rózsaszín műanyag kanál és mehet is a pocakba. Gondoltam Én, Ő nem. Ezért lepürésítettem, így elfogyott. Hát jó, nem áll készen a darabos hamira, na de akkor miért eszi a banán falatokat? Miért kéri el a kezemből az abonett kenyeret amikor látja, hogy rágom? No és miért rág amikor nincs semmi a szájába? Biztos nem a fogsora a ludas, hisz 2 fog tulajdonosa.
Próbálkoztam tovább, a kezébe adtam a falatokat, simán rágta, de ki is vette sokszor a szájából, hogy megvizsgálja mit is adtam Neki, aztán elfogyott. Oké, ez így nagyon jó, bármit felcsipeget a tálcáról (tányérral még nem próbálkoztam, a földön landol azon nyomban…mint minden) na és nem mellesleg ismerkedik az ételek textúrájával. Ez a megoldás már hozta magával a következő kérdést:

Főzeléket hogy adok Neki?

Csak nem borítom a tálcára, hogy nyalja fel ha lesz kedve, bár hozzáteszem, a banánt volt, hogy szájjal vette fel, mert csúszott a kezébe, tehát mint mindent, ezt is okosan kitalálta, nem kell féltenem a kislányunkat. 😀
Tehát ott tartottunk, hogy vagy pürét kanalazok a pocakba vagy darabosat eszik a tálcáról kézzel, Ő egyedül. Egyik alkalommal amikor együtt ettünk édes hármasba, nagyon bele akart mászni apa tányérjába, így kapott babaverziós darabos falatot FÉM KANÁLLAL! Ez így volt rendbe szerinte.  Azon túl, hogy az apáé nyilván finomabb falat, a tudtunkra adta, hogy a rózsaszín kanál=püré, a fém kanál=darabos. Tovább mentünk! Az öblös kistál=püré, a lapos tányér=darabos.
Úgyhogy sínen vagyunk!!! Ja! Nem! Ezt is felül írta a kisasszony.
Jött a következő foga, vagy a felét ette meg a szokásos adagnak, vagy csak tápszert volt hajlandó meginni. Értem Én, hogy semmi baj a tápszerrel, de valljuk be egy anya akkor nyugodt, ha visszakapja a jól evő és jóízűen evő gyermekét. Megint a matek….Darabosat nyilván nem szeretne enni, mert fáj Neki a rágás, láttam, hogy nem az étel ízével van a gond, hanem az állagával. Elkészítettem a pürét, de nem kellett úgy sem. Gondoltam nem melegítem meg annyira mint szoktam, hisz a hideg rágóka most a nagy kedvenc. Ez fél siker volt, már többet evett, de még mindig nem annyit mint ezelőtt. Közben feltűnt, hogy Önmagához képest többet iszik. Ezt a két felfedezést összeadtam és megszületett a híg, nagyon híg püré. Olyan állagúra csináltam, mint a krémlevesek. Megkínáltam vele és tátotta a száját, nagyra, úgy mint ahogy máskor is szokta. Éppen nem sikongattam örömömben, mert akkor megijedt volna és jött volna az a szemöldökfelhúzós nézése, hogy “ez se tiszta…” de lényeg a lényeg, hogy elfogyott 300 g langyos, majdnem hideg, híg püré. 😀
Most itt tartunk napok óta, biztos lesz valami új fejlemény, de állok elébe, minden egyenletet megoldok Lottiért.

FRISSÍTÉS!

Egy hétig tartott Nálunk ez az állapot, zavarta a nappalunkat és az éjszakáinkat is. De Jelentem! Van remény! Anyucik! Újra darabosan eszik az Én Maszatkám. A híg püréket elhagytuk, viszont a tányér variációkat nem, de az a legkevesebb. Tehát mindenkinek üzenem innen, kipihenten, hogy KITARTÁS! 😀